Az ösztön ügyvédje

szerző: Jármai  Nóra, DOG3
szakmai lektor, társszerző: Molnár János, Kutyaduma Központ
fotó: Gróf Krisztián 

Már évek óta téma többé-kevésbé, de tavaly év végén ismét középpontba került az őrző-védő sport démonizálása, annak a felső ausztriai esetnek kapcsán, ahol egy kutya (szándékosan nem írom le milyen fajta, mert az a másik agyvérzés történet, amikor egy komplett fajta betiltásáért megy a hörgés, egy egyed viselkedése alapján) halálosan megsebesített egy futót erdei séta közben. Ausztriában az ügy minisztériumi szintig jutott, és Jonannes Rauch az illetékes minisztérium vezetője a kormánykoalíciónak az őrző-védő képzés teljes tiltására vonatkozó javaslatot terjesztett elő. Az ügybe a Pfotenhilfe osztrák állatvédő szervezet is beleütötte az orrát, olyan – általuk sokkolónak szánt – képekkel, ahol a szóban forgó (az eset után egyébként szinte azonnal lealtatott) kutya Elmo, a gazda Facebook bejegyzése szerint őrző-védő tréningen vesz részt. Ebből ők egyenesen levonták azt a következtetést, hogy az ŐV képzés bizony veszélyes, és tiltsák be! Szerencsére azért az ügyben eljáró bírónak több esze volt, így a tiltást – egyelőre  – nem vezették be, mert nem vizsgálták a bíróságon az összefüggést az eset és a képzés között.

Persze, ez nem akadályozta meg hogy kis hazánk ”szakértői” is az ügy mellé álljanak, és drámai hisztivel követeljék a sport magyarországi tiltását, mert, mostfigyelj! MEGVADUL tőle a kutya. Érted, megvadul. Ezt én kb úgy képzelem el, hogy adott egy tündér viráglelkű Fifike, aki addig felkockátott főtt husit is sírva ette meg, mert sajnálta az emiatt megölt kisnyuszit, majd egyszer látott egy segédruhás embert, megcsapta a szivacsbot szele (nem, nem fáj, amikor ütnek vele, kipróbáltam, mindenki kipróbálja aki egy ilyen botot kézbevesz, olyan ez, mint a laposelem nyalogatás) szóval, hogy Fifike egyszerre megvadult. Reális mi? Ahogy az is reális, hogy ha betiltjuk a segédruhás embert, akkor Fifike sose vadul meg, mert amúgy ennek csak ez lehet az oka. 

Ha ez így mégiscsak logikátlannak tűnik, akkor nézzük, mi lehet az igazság ehelyett….

A kutyának vannak ösztönei. Több, kevesebb, kisebb, nagyobb. Ezzel születik. És ezeket semmilyen képzéssel, szeretettel, jutalomfalattal, Mozart hallgatással, hámra írt Grabovoj számmal nem lehet semmissé tenni, vagy kivenni belőle.

Épp ezért rendkívüli felelőtlenség letagadni a létezését, bagatellizálni, vagy azt mondani, hogy bármilyen típusú képzés nem megléte esetén azok biztosan sosem mutatkoznak meg.

Aki ilyet mond, nem tudja, mit jelentenek a kutya ösztönei, és nem tudja milyen a jó őrző-védő képzés. Így megpróbálom most elmagyarázni ezt:

Alap fogalmak tisztázása 1. 

Ösztönök

A kutya elképesztően sok mindent képes megtanulni (a jelenleg nagyon népszerű képzési formák imádják ezt és csak ezt hangsúlyozni), és nagyon magas szinten képes akár az ösztöneit is kontrollálni, még önmagától is, de külső segítséggel méginkább. Megbízhatóan működtetni egyáltalán nem lehetetlen. Azonban, ha nem tanítják a kutyát semmire, és ami még fontosabb, nem szocializálják, azaz nem ismertetik meg vele a környezete olyan fontos részeit, mint például a futók, a kisgyerekek, vagy az autók, akkor bizony abból fog dolgozni, amije van, amit születésétől hozott magával, ezek pedig az ösztönei. Az ösztönök egyszerűen fogalmazva olyan belső motivációk, amik genetikai alapon, tanulás nélkül jelen vannak a kutyában, és nagyban meghatározzák, mit miért csinál, leginkább akkor, ha nincs kontroll alatt, vagy ha számára ismeretlen helyzettel találkozik. 

Ezt azért fontos tudni, mert egy kompetens gazda nélkül szabadon lévő, nem tanított, nem szocializált kutyák többnyire ilyen, ösztönös viselkedéseket produkálnak, és a tragédiák, problémák is ebből adódnak. Tehát abból, amit a kutya születésétől fogva hoz, és amihez pont, hogy senki nem nyúlt!

Alapvetően (leegyszerűsítve) 4 féle ösztönt különböztetünk meg a kutyáknál:

Védőösztön
Zsákmányösztön
Szociális éhség, igény a társakra
Szaporodási ösztön 

Fontos tudni, hogy minden kutyában, a csivavától a belga juhászig megvan mind a négy. Az, hogy melyik mennyire kifejezett, és erős, abban viszont nagyon nagy különbségek vannak, fajtánként, de egyedenként is, (ezért is baromság a komplett fajták betiltásának koncepciója) továbbá óriási a jelentősége, hogy a kutya mennyire szocializált (vagyis mit ismer zsákmányként, vagy veszélyként), és mennyire önálló, vagy együttműködő. lletve mennyire érzékeny, gátolható, vagy épp egy tank.

A kutya-ember konfliktus kapcsán és a mostani témában ebből a négyből kettőnek van nagyobb jelentősége:

Védőösztön: a kutyának az a késztetése, hogy megvédje a sajátjának vélt területét, önmagát, a kölykeit, az ételét (zsákmányát), családját, a család más állatait.

Az erősen védős kutya hajlamosabb potenciális veszélyként értékelni dolgokat, vagy élőlényeket, ezért óvatos, (ez szabad laikus szemmel félősnek tűnhet). Csak akkor regál támadóan, ha ezt elkerülhetetlennek tartja, alaposan meggondolja ezt, mert feltételezi, hogy ellenfele is képes neki sérülést okozni. Nagyon fontos, hogy a viselkedés csak addig tart, amíg a veszély el nem hárul, és nem irányul az ellenfél mindenáron való megölésére, sőt. A kutya a lehető legkisebb kockázattal szeretne kikerülni a szituációból, mert az valóban konfliktus a számára. (Persze sajnos ez emberi tényező itt is megjelent, sikeresen tenyésztettek olyan pásztorkutya vonalakat, ahol igen magas az agressziószint, és a szükséges terület védelmen túl bejött a konkrét embervadászat, mint viselkedés, ami őrülten veszélyes, de ebben nem bármilyen képzésnek, hanem a tenyésztésnek van sara.

Zsákmányösztön: a kutya, mint ragadozó állat gyárilag (még a kerámiatálban este pontban 6-kor felszolgált bárányos – lazacos paté előtti időkben) úgy juthatott kajához, hogy a kinézett áldozatot üldözni kezdte, megfogta, halálra rázta/megfojtotta majd megette. Ez a viselkedés – vagyis a kaja szerzés – képezi az alapját a cuki labda után szaladgálásnak, a terelésnek, a vadászatnak, de a macskák, a biciklisek, az autók kergetésének, és tragikus esetekben emberek – főleg gyerekek – súlyosan megsebesítésének, megölésének is. 

Durva, de ez a viselkedés veszélyesebb tud lenni, mint a védős. Miért? Mert – a védőösztönnel ellentétben – itt a másik fél nem potenciális ellenfél, hanem áldozat. Ennek megfelelően a történetnek nem ott van vége, hogy a másik fél elhagyja a helyszínt, hanem hogy meghal. Vagy túl gyorsan menekül, ezért már nem éri meg üldözni tovább, de ez utóbbi gyalogszerrel egy embernek ritkán sikerül, rövid távon szinte soha. Ebben a szituációban a kutya nem feltételezi, hogy képesek vagyunk kárt tenni benne, ezért sokkal magabiztosabban viselkedik, ezáltal pedig sokkal veszélyesebb lehet. Nem véletlen, hogy a zsákmányos támadások áldozatai legtöbbször gyerekek, vagy kistestű kutyák. Ők méretüknél, hangjuknál mozgásuknál fogva még inkább zsákmánynak néznek ki, és valóban kevésbé is képesek a hatékony védekezésre.

Mit csinál a (jó) őrző-védő képzés az ösztönökkel? 

KONTROLLba teszi, megfelelő szituációkhoz köti, ÉRTÉST adva a kutyának, hogy hol van helye ennek a viselkedésnek, és KOMPETENCIÁT ad a gazdának arra, hogy hogyan kezelje. A képzés egészének a lényegi része a gazda IRÁNYÍTÓ szerepe, és a kutya EGYÜTTMŰKÖDÉSE a gazdával! És még egyszer: a képzés nem tesz semmi olyat a kutyába, ami amúgy ne lenne ott, (max a gazda korábban nem találkozott vele) ellenben KONTROLLÁLT körülmények között hívja elő, megkímélve a gazdát attól, hogy egyszer meglepetésszerűen szembesüljön ezzel. Mondjuk mikor a szomszéd kisfiú elszalad a ház előtt egy  papírsárkánnyal, és Bobi, a rottweilere úgy véli, most jött el az idő kiteljesedni és önmegvalósítani a kis Kevin likvidálásával.

Igen ám, de mindent lehet szarul csinálni, nem kivétel az ŐV sem. Így hát létezik bizony kókler, szar őrző-védő “képzés” is. Sajnos ennek a harapós kutyával fightolás dolognak adottságainál fogva van egy faszhosszabbító jellege, így értelemszerűen betalál olyan tesztoszteron huszároknál, akik a folyamatosság, a megalapozottság, az alázat és a szakmaiság helyett a hangos kurjongatásokban, ostorcsapkodásban, karon lengetett kutyákban látják a lényeget, és előszeretettel kábítják a laikusokat a “becsibészeltetés” misztériumával. Jönnek, hangosak, óbégatnak, püffennek, csattanak, kemények, mint a kád széle, minden koncepció és kontroll gondos mellőzésével. Ezzel előhívják, de nem kötik (megfelelő) szituációkhoz, a fogást, harapást, és ami a legveszélyesebb, nem adnak értést a kutyának arra, hogy hol van helye a viselkedésnek, nem adnak kompetenciát a gazdának, ő csak a büszkeségtől dagadó mellű fogalmatlan póráztartó ember, aki mosolyogva nézi, hogy milyen jó kis kemény kutyára tett szert, pedig valójában épp a következő Blikk rémhír rovatba vált belépőjegyet.

Na jó, de akkor miért kell? Inkább tiltsukbe az a tuti.

Az van, hogy ahol ösztön van (pláne nagy, sok) az meg fog jelenni. Ha pisztoly van a színpadon, az el fog sülni. És akkor viszont nem árt, ha megtanulunk rendesen lőni, és tudjuk, hova szabad célozni. Arról nem beszélve, hogy a teljes tiltás még a történelemben semmilyen problémát nem oldott meg, ellenben az illegalitás nem kedvezne az edukációnak, a megfelelő szakmai munkának,  hanem pont a kókler kertvégi wishes alfahímes megoldások térnyerését segítené elő.

Fogalmak tisztázása 2. – Avagy nem mindegy mit értünk ŐV alatt

Lássuk, mik vannak, amiről hallhattál, vagy amivel riogattak eddig:

Szolgálati őrző-védő – a rendvédelmi szerveknél, katonaságnál, profi szakemberek által, válogatott kutyáknak szánt képzés. Nem hobbi, nem sport, ezeknek a kutyáknak ez a munkája, és nem kell félned, hogy találkozol velük a kiserdőben, ha csak nem lopott szajréval menekülsz. Aki vezet egy ilyen kutyát, tudja mi van nála, nemigen lézengenek póráz nélkül a Hajógyárin, így annak az esélye, hogy civil emberben, kutyában kárt tesznek igen kicsi, így őmiattuk igazán kár parázni. (És hidd el, imádják amit csinálnak, ők nem cuki Rex felügyelők, nem aranyosak, akkor is ezt csinálnák, ha senki nem kérné, úgyhogy mindenki jól jár, ha a rendőrségnél vannak és nem a szomszéd tartja a panelban) 

Épp ezért, ha valaki azzal jön, hogy szolgálati őrző-védőre képezné a cuki család kutyádat, fogadd fenntartásokkal.

Sport őrző-védő és mondioring – Kőkemény sportok, ahol szintén erre szelektált, sok pénzért vett kutyáikat képzik erre általában nem kezdő kutyások, akik nagy valószínűséggel képben vannak arról, hogy a kutyájuk mire képes, tudják kontrollálni, és nem eregetik elfordulva telefonálva a parkban, annál is inkább, mert edzenek heti hét nap, reggel este. Itt is igaz, hogy a kutya imádja ezt, akkor is csinálná, ha nem képeznék, és akkor inkább képezzék. Nekik lenne a legnagyobb érvágás, ha betiltanának minden – nem szolgálati – ŐV képzést, hiszen évek, évtizedek tenyésztői, munkakutyás, komoly sportolói munkája veszne kárba olyan emberek miatt, akik frászt kapnak, ha kilátszik egy kutya foga, és azt gondolják ez az állatvédelem. 

Személyvédelem (protection work) – Ennek során erre szakosodott vállalkozások válogatott kennelekből vásárolt, kiváló idegrendszerű, kizárólag kölyök kutyákat tudatosan felnevelve egy-másfél év napi rendszerességű képzés után adnak el, ahol egy összeszoktatási folyamat végén “védőkutya” – ként élnek tovább a vásárló család tagjaként. Sosem találkoztam még ilyen kutyával, pedig nagyon érdekelne, az ezzel foglalkozó cégek munkáját elnézve a kutyák rengeteg szocit, engedelmes és egy speciális, sok szituációban felépített, szolgálati, sport elemeket vegyítő ŐV képzést kapnak. Itt a kulcs abban van, hogy nagyon stabil, kiemelkedő minőségű kutyákat válogatnak ki, minden esetben kölyök kortól képzik, és valamennyire képzik, utánkövetik az átvevő családot is, bár ennek hatékonyságáról nem vagyok teljesen meggyőződve, (az állati menő, színes szagos videók ellenére sem ld: https://www.protectiondogs.co.uk/). A tömeges elterjedéstől, vagy egy random Flórián téri aluljárós találkozástól már csak azért sem kell tartani, mert nagyjából 35.000 és 200.000 dollár között van egy ilyen kutya ára. Magyarországon jelenleg nincs ilyen cég vagy képzés. Ettől még persze kábíthat bárki azzal, hogy személyvédelemre képzi a kutyádat, csak  fontos, hogy ne hidd el, és nem menj bele.

Hobbi ŐV/Ösztönkontroll tréning – a 2000-es évektől a Tükör Módszeres iskolákon Ösztönkontroll tréning (ÖKT) kifejezés többek közt azért jött létre, mert már akkor sem volt az ŐV-nek igazán jó a PR-ja, más iskolák a nevet nem feltétlenül vették át, de lényeg a lényeg: van az ŐV-nek egy olyan ága, ami a sport őrző-védő alapjaira építve, szeliditett formában, megfelelő szakmaisággal kiváló hobbisport lehetőség gyakorlatilag bármilyen fajta kutya számára, sőt, terápiás hatása is lehet kevéssé magabiztos, emberekkel konfliktusban lévő kutyáknak. Jó eséllyel, ha egy családi kutyasuliba mész, ezzel fogsz találkozni, és bátran kipróbálhatod, a kutya csak cukibb, jobb fej, és kellemesen fáradt lesz tőle.

Vagy mégsem? Hogyan ismered fel, azt, ahova ne menj? Menekülj, ha:

• a “kiképző” nem tudja elmagyarázni a zsákmány és a védőösztönös viselkedés közti különbséget, esetleg magukat a fogalmakat sem ismeri
• ha kérdezel, nem kapsz választ, hogy mi miért történik, leoltanak, hogy neked semmi dolgod, nem kell érteni, csak fogd a pórázt, nincs kontroll, nincsenek alaki gyakorlatok, csak nagy hang, meg csapkodás
• azt mondja a “kiképző”, hogy elmegy hozzád, és majd bemászik a kerítésen és majd “becsibészelteti” a kutyát, (ha azt mondja, hogy eközben otthon se legyél, az még gázabb és még hülye is)
• bentlakásos őrző védő képzést ajánl, amiben te nem kell részt vegyél, vagy “kiképzett” kutyát akar neked eladni, pár százezer forintért
• azt mondja, hogy a kutya a képzés hatására bármilyen helyzetben élesben meg fog védeni “magától”

Ha egy kutya indokolatlanul megtámad egy embert, és nem kontrollálható, az legvalószínűbben semmilyen ŐV képzést nem kapott, de mást se nagyon (szocializáció, tanítás, foglalkozás) vagy kókler, szar “képzést” kapott. Ezek egyike sem indokolja, hogy a megfelelő szakmai alapokon történő ŐV munka / sport megszűnjön. (Pláne, hogy az illegalitás nem kedvezne a megfelelő szakmai munka térnyerésének, hanem pont a kókler kertvégi megoldásoknak) Szóval el a kezekkel az ŐV-től, ne vegyétek el sok jó kutya munkáját néhány rossz gazda és kókler kiképző miatt.