Mire jó a napközi, és mire nem?
Míg a kutyapanzió létjogosultsága adott, és általában mindenki érti is mi a lényege (vigyázni a kutyára amíg a gazdi elutazik) addig a “napközi” szóra már néha kutyások is felkapják a fejüket. Van akinek meglepetés, hogy létezik ilyen (miket ki nem találnak), más csak legyint: na nehogy már erre költsek, elvan otthon a kertben. A “jónekiakert” csoport sajnos sok más esetben sincs tisztában azzal, hogy mi mindenre lenne a kutyájának szüksége igazán, de mindenki másnak hasznosak talán ezek az infók.
Mindenekelőtt leszögezném, hogy a napközi nem luxus, de nem is létszükséglet. Gond nélkül le lehet élni egy életet a kutyával nélküle, de ettől még sokszor lehet hasznos.
Mi a napközi célja?
Reggeltől estig (délutánig) jellemzően munkaidőben megőrizni és lefárasztani a kutyát, lehetőséget biztosítani játékra, interakcióra más kutyákkal. Nap végén egy fáradt, elégedett kutyát visszaadni a gazdinak, akit erre a napra jó eséllyel mentesítettünk a további séta, és kutyával kapcsolatos aznapi feladatok alól.
Miért jó ez?
Kevesen vannak olyan szerencsések mint mi, akiknek az a munkája, hogy kutyákkal vannak egész nap, illetve nehéz elhinni, de van akinek nem is ez az életcélja:D. Összetorlódott munka, csúszásban lévő projekt, fenyegető lapzárta, ügyelet, betegség, családi események… Bárkinek lehet olyan élethelyzete, hogy a kutyára átmenetileg kevesebb ideje jut. Ez normális. Nem leszünk rossz gazdák attól, ha néha megkérünk valakit, hogy vigyázzon a kutyára. (ahogy rossz szülők sem attól, ha a gyerek bölcsibe vagy a nagyihoz megy, mert dolgoznunk kell, vagy egyszer végre elmennénk már fodrászhoz 2 év után). A napközi segíthet abban is, hogy olyanok is kutyássá válhassanak, akiknek ehhez pont egy kis segítség kell az életmódjuk miatt, de egyébként kiváló gazdik (csak pl. épp hetente kétszer hosszú munkanapjuk van és nem érnének haza sétálni)
A napközi tehát hasznos lehet alkalomszerűen, vagy rendszeresen, (utóbbi esetben a kutya jobban, könnyebben beilleszkedik)
Mire való/ Mire nem?
Fárasztás, de nem életmód: Egy napköziben több órát (nálunk a DOG3 ban 7-19 ig tehát 12 órát) van lehetősége a kutyának játszani, pörögni, más kutyákkal lenni. Ettől a legelvetemültebbek is kidőlnek legalább ugyanennyi időre, de van aki több napra is:D Ilyenkor a gazdi fellélegezhet kicsit. Hosszú távon heti 1-3 nap lehet ideális. Azonban ha valaki csak úgy tud együtt élni a kutyával, hogy minden áldott nap napközibe adja, ott már el kell gondolkodni: miért van kutyánk, ha egy nap sincs rá időnk. A napközi nem életmód, nem helyettesíti a kutya gazda kapcsolatot, és nem is egészséges folyamatosan. Megint más, hogy pl egy nagyobb munka vagy betegség miatt pár hétig akár hónapig napközibe, panzióba megy egy kutya. Az egy átmeneti élethelyzet, nem a legideálisabb a kutyának, de megoldható, ilyen az élet. Azonban eleve erre berendezkedni élethosszig, nem jó megoldás.
Szociális igények, de nem kizárólagosan: ha olyan helyen lakik egy gazdi, ahol nincs jó kutyás közösség, (vagy épp semmilyen) nincs jó hely, ahol a kutyák bandázhatnak, vagy Rambóka a kifelé fordított szögessel mindig kisajátítja a futtatót, akkor jó ha van egy hely ahol a kutya kulturált, biztonságos körülmények között lehet más kutyákkal. Ha azonban egyáltalán nem tudod megadni te a kutyádnak, mert pl nem tudod kontrollálni, nem tudod elvinni sosem sétálni, vagy a jelenlétedben vállalhatatlanul viselkedik, akkor más jellegű segítség (kutyaiskola, tréner) kell, mert a napközi csak elkerülés lesz. (ha egyáltalán fogadják a kutyát, ld következő pont)
Szocializáció, de nem terápia:
Van olyan kutya, akinek segít, ha rendszeresen van kutyák között, mert kiélheti a szociális igényét, kipörögheti magát, és ettől a mindennapokban jobb fej lesz. Segíthet olyan kutyáknak is, akiknek voltak szocializációs problémái, de megoldódtak, vagy jó úton haladnak, és kell egy kis segítség, vagy szinten tartás. Nem alkalmas azonban terápiára. Nem tudunk napközibe (panzióba sem) vállalni olyan kutyát, akinél a szocializáció teljesen kimaradt, és a gazdi szerint a napközi lenne “megoldás”, mert majd a többi kutya “megneveli”. A napköziben nekünk minden kutyára egyaránt vigyáznunk kell, így már csak ebből a szempontból sem vállalható, hogy ők “rakják helyre” a renitenst, és sok más szakmai szempontból sem (nem engedünk agressziót, rendnek kell lenni stb) de a legfontosabb: egészen egyszerűen nem a mi dolgunk ez a napköziben. Ehhez a gazda nélkülözhetetlen, hiszen nem magunknak akarunk működő kutyákat, van elég sajátunk. A gazda beletett energiája, tanulása, részvétele elengedhetetlen. Erre a terápiás foglalkozások, vagy képzés való. A napközi nem. Félős kutyáknál szintén: egy rettegő kutyán a gazda és egy tréner tud segíteni, hogy jóban legyen a világgal, nem az, ha ráküldünk 10 másik napközist, hogy “megszokja”.
Felügyelet, de nem örökké:
Fiatal kutyák esetén, vagy akkor, ha szoktatjuk a kutyánkat az egyedülléthez, de még nem vagyunk kész egy hosszabb munkanapra, átmenetileg jó megoldás lehet a napközi, hogy ne maradjon a kutya egész nap őrizetlenül. Hiba azonban erre berendezkedni, vagy ezt használni “megoldásként”. Ha egy kutyát soha nem lehet egyedül hagyni legalább pár órára, akkor nem napközi kell, hanem a probléma okának feltárása, és megoldása. Ennek szintén a gazda munkája és oktató, vagy iskola segítsége az útja, nem a folyamatos napköziztetés. (És az sem, ha visszük a kutyát mindig mindenhova magunkkal. Még ha meg is tehetjük: nem jó a kutyának, mert nem tanul meg önállóan pihenni, kikapcsolni. Hosszú távon ez nagyon káros.)
Milyen típusú napközik vannak?
Bekerített területen működő: egy állandó, bekerített terület áll rendelkezésre a napközisek számára, esetleg több különálló elkerített terület van a különböző méretű, habitusú kutyáknak. Fedett, fűtött hely is van hideg esetére. Előnye a nagyobb biztonság, és hogy kevésbé behívható kutyák is igénybe vehetik. A DOG3 ilyen.
Sétálós: a kutyák sétálnak, kirándulnak állandó, vagy változatos helyszíneken. Ilyen napközibe csak olyan kutyát vállalnak el, aki biztonságosan behívható, és általában jóval szigorúbbak a feltételek a kutya jólneveltségét és szocializációját illetően, mint a bekerített napközi esetében. Előnye: ennél aktívabb időtöltés szinte elképzelhetetlen.
Beltéri: Itt a kutyák kizárólag beltérben vannak. Ennek még a legkisebb termetű kutyák esetén sem látom igazán létjogosultságát, de biztos lesz aki vitatkozik ezzel. A legtöbb napköziben van melegedő, fedett fűtött helyiség ahová a kutyák bemehetnek, ha elfáradtak, vagy fáznak. Annyira azért a legkisebb kutyát is hagyni kell kutyának lenni, hogy játszasson mozoghasson szabad térben is. Nem láttam még olyan kutyát akinek erre ne lenne igénye. (Gazdit már igen, de mint tudjuk, mi a kutyákkal vagyunk;))
Milyen a jó napközi?
Biztonságos és kulturált: van megfelelő kerítés, víz, fedett hely eső esetére, a terület tisztán van tartva, és szakértő felügyelet van a kutyák mellett. A kutyák szeretete alapfeltétel, de önmagában kevés. Kell hozzáértés, és megfelelő magabiztosság az esetleges konfliktusok elsimításához, és ahhoz is kell gyakorlat, hogy egy adott kutyáról el tudjuk dönteni, hogy csoportba illeszthető, “napköziképes” e.
Fontos, hogy tisztában legyen mindenki a saját felelősségével. Idegen kutyákra vigyázni nagy vállalás, bár nem tűnik nehéznek, általában csak akkor derül ez ki, amikor valami gond van. Érdemes elolvasni az adott napközi házirendjét, és általános szerződési feltételeit a felelősségvállalásról. Általánosságban elmondható, hogy – mivel csoportban játszó kutyákról beszélünk – kisebb sérülések (karcok sebek) és a kosz (:D) elkerülhetetlenek, ennek kockázatával tisztában kell legyen a gazdi. A napközi vállalja a felelősséget azokért a sérülésekért, amit más kutyák okoztak, viszont nem vállalja, ha a probléma a kutya hozott betegségével (pl epilepszia, szívbetegség, allergia) van összefüggésben, még akkor sem, ha a gazda maga sem tudott ezekről.
A legtöbb napköziben kizáró ok, ha a kutya szökik (pl kerítést ugrik), illetve előírhatnak kötelezően szájkosarat vagy hosszú pórázt ha úgy ítélik meg, hogy szükséges.
Ha a kutya örömmel megy, és fáradtan tér haza, akkor biztos jó helyet választottunk.
Szerző: Jármai Nóra