Karácsonyi tippek kutyásoknak

– Mama, ne adjál a kutyának szaloncukrot légyszives!
– De olyan sovány szegénykém!
– Ő egy agár mama.
– Na és aztán? Nézd meg, kint vannak a bordái! Bezzeg az én Totókám nincs ilyen szűken tartva! Minden nap kap kacsazsíros kenyeret! (Totóka egy falusi óriás tacskó, egy jól táplált rottweiler súlyában) Különben is ezek a mai divatos fajták ilyen kákabélűek, bezzeg Totóka megeszi a vasszöget is. (Itt vicsorszerű mosoly ül ki az arcodra, lenyeled a választ, hogy az agár több száz éves fajta, és hogy Totókának is jobb lenne, ha kutya lenne, nem konyhamalac, még ha a testalkata már adott is az utóbbihoz.)

Ismerős?

Szerintem minden kutyásnak vannak hasonló beszélgetései karácsonykor a rokoni körben, ha nem mama, akkor Pistabácsi, vagy bárki, ami megmagyarázza, hogy nem úgy, nem annyit, túl kevés, és különben is mit árthat az a pici egy ekkora kutyának, egyszer lakjon jól szegénykém, neki is karácsony van.
Nehéz a mély, évtizedes családi viszályok felszínre hozása és a közös felmenők emlegetése nélkül kedvesen elmagyarázni, hogy karácsony mindenkinek van, de összefosott szőnyeg hajnali háromkor csak neked lesz, és a Nusi mama fogyókúrás xilites bejglijéből pont az a pici is elég a tragédiához. A kutyának a xilit halálos méreg, embernek meg csak annyit árt, hogy ehetetlenül szar lesz a bejgli, és dugdosni kell, hogy Nusi mama meg ne sértődjön, hogy nem fogy. (Persze ő is azért hozta, mert nem bírja megenni, a nem diétás Sacherből bezzeg betolt 5 szeletet…mindegy)

Szóval ha kutyád van, a karácsony extra veszélyek, és konfliktusok melegágya.

Az elkerülés lehetetlen, legyél hát bátor és kreatív:

Már érkezéskor tájékoztathatod a famíliát, hogy a kutya már evett. Még hatásosabb, ha ott előttük adod oda a kutyának a vacsiját, ők is láthatják, eteted, nem éhezik. A drámai hatás fokozására kiváló, ha a rokonság szeme előtt a konyhapulton darabolod a fagyasztott őzet bárddal, esetleg közben finoman sopánkodhatsz, mennyire sokba kerül a kutya etetése, és emiatt nekik nem is jutott annyi minden idén. Feri nagybácsi ezért is nem kapott semmit. (igazából azért nem, mert senki nem számított rá, hogy kiengedik az elvonóról, de a családi béke fontos, ezt inkább tartsd meg magadnak)
tegyél ki egy tálat, amiben direkt a kutyának való jutalomfalatok vannak, és mondd, hogy ebből kaphat. (Ha szerencséd van, nem eszi meg viccből valamelyik gyerek, de biztos ami biztos, olyan legyen ami embernek se árt. A nyers zöld pacal ebben az esetben nem a legcélszerübb választás)
legyen figyelmed arra, hogy a kutya ne kunyeráljon. Ha ez esetleg eddig nem volt elvárás, akkor már érted miért hasznos ez, ha amúgy is ez a szabály, akkor csak egy kis plusz odafigyelés kell, mert az ingerkörnyezet jelentősen gazdagabb. Ha mégis boci szemekkel néz, és nem használ a diszkrét szemmel verés (se a kutyának, se annak aki eteti), ülj mellé a földre, nyisd ki az üres pénztárcád, és bűvöljétek együtt az újgazdag nagynénit. Egy próbát megér.
ahányszor valaki ad egy falatot a kutyádnak, adj egy csokit a gyerekének, vagy egy újabb pálinkát a férjének. Ha kifogásolja, hogy sok lesz, érts egyet, majd ha szükséges, folytasd.
ha jóllaktál a karácsonyi vacsoránál, pattanj fel, rohanj oda a kutyához, és “jaj látom pisilned kell” felkiáltással szaladj le vele, úgy 3 óra hosszára. Így kibekkeled a nehezét, a kutya túletetése mellett Józsi tata erősen kiszínezett katona történeteit is megúszod, nem kell végighallgatnod huszadjára, hogy hogy volt ő a Szentkirályszabadjai laktanya Rambója.

Remélem, tudtam segíteni;)
Boldog karácsonyt mindenkinek, mi várunk jövőre is, mikor a rokonaid már utálnak.