Hol rontod el?

Röviden: a legelején.

Hosszabban: Mikor azzal keresnek meg gazdik, hogy oktatásra szeretnének járni hozzánk, általában valamilyen konkrét problémával érkeznek. Húzza a pórázt, nem jön vissza, ugat, támad, fél. De – és sok sok ezresünk lenne, ha mindegyik ilyen mondatért kaptunk volna – különben nagyon jó kutya. És okos is, tud ülni, és pacsit is ad. 

Innentől szokott a beszélgetés érdekes irányt venni, mert megjegyezzük, hogy a kutya biztos, hogy nem rossz, akkor sem, ha nem jön vissza, legfeljebb soha senki nem mondta még el az ő nyelvén, hogy ez fontos lenne, ellenben nem igazán érdekel minket, hogy tud e ülni (tudom, ez bunkón hangzik, de valójában tényleg nem) Egyrészt, mert mi nem ebben mérjük a kutyák okosságát, pláne nem a jóságát, másrészt a legtöbb kutyáról kiderül hamar, hogy valójában nem tud ülni, ha ezt tanítás oldalról egy picit is mélyebben megnézzük, de erről majd máskor:D) 

Szóval adott egy kutya, problémával. Mármint ez a gazdának probléma igazán, a kutya halál boldogan elvan azzal, hogy húz mint egy chiptuningos opel corsa, és csak akkor behívható, ha nincs jobb dolga, vagy ha kaparja az ajtót, és végig üvölt az úton a kocsiban. Azért van jól, mert az ő világában ez rendben van, minden addigi tapasztalata arra mutat, hogy ennek így kell történnie. Kérdezheted, hogy miért, hiszen te aztán biztos nem mondtad neki sose, hogy nyígni kell az autóban, vagy meg kell téged védeni az utcán, esetleg letépni a kilincset a fürdőszobáról ha kizárod, mert egyedül tusolnál. A rossz hírünk, hogy de, sajnos mondtad. Na nem így, hogy szó szerint, de a kutyák abból élnek, hogy olvasnak a sorok között, és profi módon találnak összefüggéseket. Hihetetlenül intelligens lények, és egy pillanatig nem lehet hibáztatni őket, ha olyan döntéseket hoznak, ami előnyükre válik. Ha kaparom az ajtót, és az kinyílik, kaparni kell. Ha üvöltök a kocsiban, és attól gyorsabban odaérünk, üvölteni kell, ha húzom a vánszorgó gazdámat és ettől jobban haladunk, húzom. Logikus nem?

Nem – mondod te, nem az – hiszen már mindent kipróbáltam, megállok, ha húz, nagyon kiabálok vele, ha kaparja az ajtót, de hát ha nem vagyok otthon csinálja, meg a férjemnek is, és akkor is rászólok, sőt meg is rángatom, ha az utcán megtámad más kutyát. 

Hát – mondom én – ma a rossz hírek napja van, elkéstél, egy lépéssel lemaradtál, mert már egy meglévő, zavaró viselkedést szeretnél megváltoztatni. Ráadásul egy olyan meglévő viselkedést, amelyet nagyrészt te alakítottál ki, csak nem vetted észre, amikor történt. (Most elértem a népszerűségem mélypontját, tudom :DD) 

Ha még olvasol és nem verted le a gépet az asztalról, maradj velem, van jó hírem is:D

Nem vagy egyedül. Sokan, nagyon sokan így csinálják, mi is így csináltuk. Egyrészt senki nem úgy születik, hogy van erre szeme, másrészt semmi helyrehozhatatlan nem történt. 

Persze jobb lett volna, ha el sem romlik. Mert sokkal egyszerűbb nem elrontani, mint javítani, de azt bizony az első perctől érdemes elkezdeni. 

Mert az elején már el lehet rontani, csak akkor még nem látszik….

Amikor elhozod a kennelből, vagy a menhelyről, és beteszed az autóba. Persze nem hátra, nem boxba, egyáltalán nem oda, ahol majd később elvárás lenne nyugiban utazni, hanem ölben, lábnál, bárhol máshol. Vagy lehet, hogy hátra tetted, de sírt szegény, ezért előrevetted. 

Amikor nem jöhet fel majd a kanapéra, csak amíg kicsi.

Amikor sajnálod, mert sír / rossz helyről jött / mesélték a menhelyen, hogy fél éve elütötte egy autó (ma már semmi baja) és ezért bejöhet a hálószobába / nem szólsz rá, ha harapdál / és nem baj, ha nem akar beszállni a kocsiba.  

Amikor nem baj ha felugrik, mert aranyos. (később is az, csak később már retkes és 45 kiló) Nem baj ha húz, mert még kicsi (aztán nagy lesz és kifordul a vállad) 

Amikor azt mondja az állatorvos, hogy utolsó oltás után két hetet kell várni, de te ráhúzol még kettőt, mert biztos ami biztos, hallottad, hogy van most valami járvány, meg hideg is van még, majd tavasszal kimegyünk.

Amikor nem baj, ha pelenkára pisil, mert még kicsi, és kényelmetlen levinni két óránként (meg hideg is van, majd tavasszal)

Amikor ráér még kutyák közé menni, mert még kicsi, (és hideg is van). 

Amikor nem hagyod sose egyedül, mert úgyis home office van, és a nagyi is otthon van. (aztán elmúlik a home office, és ne adj isten a nagyi is, de marad egy szepás kutya…)

Amikor nem engedem el, mert még kicsi, majd ha már majd megtanulja a behívást, akkor elengedem. (ezt a mondatot igazából nem tudom értelmezni, de hallottam már gazditól:DDD) 

Amikor nagyon rossz sora volt eddig, most hadd érezze, hogy mindent szabad.

Amikor régen éhezett, most hadd egyen bármikor amit csak akar. (igaz, már az orvos is mondta, hogy túlsúlyos)

Ha magadhoz veszel egy kutyát, ő azonnal tanulni kezd, az első pillanattól. Te mire várnál? 

Szerző: Jármai Nóra

Scroll to Top