Nóri és Peti kalandjai 2.

Nórinak mielőtt kutyás lett, volt rendes élete, munkája, és diplomája magyar  irodalomból, utóbbiból azonban minden káromkodásánál egy kis darab megsemmisült, így már vagy 20 éve nem találja. De Petike egészen érdekes dolgokat, hoz a felszínre. Mára például egy novella jutott:

A MEGOLDÁS

Janó elgondolkodva nyomta el a cigit a Rákospalotai lakása erkélyén ülve. A békés őszi kellemes délutáni melegben kifújta a füstöt, és furcsa érzés töltötte el: rendben van az élete, de valami mégis hiányzik. Meló megyeget, covidból kilábalva úgy ahogy, de csak elketyeg a biznisz, asszony, gyerek rendbe’ van, autó is fasza, meg nem mondaná senki, hogy már 12 éves ez a BMW, na de költ is rá, fólia is szépen sikerült, innen a teraszról is pont rálátni, megcsillan a délutáni fény a liláskék verdán. Semmi nem hiányzik, de mégis mintha valami még…. Igazán jó kis élete van, de ideje lenne újítani valamit. Hirtelen eszébe jutott, hogy az asszony az egész covid alatt kutyáért nyúzta, francia bulldogot akart, de Janó nem ment bele. Nevetséges kis jószág, nem buzi ő, hogy ilyennel mutatkozzon…. ugyanmár. Valami komolyabb még esetleg….végülis asszonynak mindjárt szülinapja van, wellnessezni nemrég voltak, ékszert már nem tud olyat venni, ami nincs, tulajdonképp egy kutya kiváló választás. Nem lehet egy nagy truváj, nagymuterék is elbohóckodnak a sicuval, na de az is milyen, valami komolyabb kéne, ha már….
Egészen felvillanyozva nyitotta meg az appot, és már írta is “elado pitbul kölyök” Mert egy pitbúl már valami! Hát milyen faszán néz már ki, de amúgy a szomszéd Tibóka, meg a MindenegybenBlog szerint is dajkakutya, a gyerekkel nagyon barátságos. Tibókának a sógorának is van, az is hogy szereti a kis Vivient, tele van mindig a hírfolyama, hogy alszik a gyerekkel, igaz az ilyen XXL, de az túl nagy, lakásba nem kell akkora, meg az nagyon drága is, annyit nem ér a dolog. Janó elmosolyodott és arra gondolt, hogy Tibó sógora mindig is balfasz volt, beházasodott a lóvéba, de ugyanolyan balfasz, mint tíz éve, mikor Tibó hugát elvette! Képes félmilliót kicsengetni egy kutyáért, mert papíros, na hát nagy ügy! A papírt senki nem látja, a kutya a lényeg, őt aztán át nem b.ssza senki, több esze van annál, tessék, itt van 30 ezerért is, és még a színe is de frankó, ilyen csokibarna. Itt van közel (majd hülye lesz átautózni az országot, 12 literrel,) szomszéd kerületben, azonnal vihető. Janó sose szeretett szarakodni, ha valamit kitalált csapatta azonnal, így esett, hogy egy középkategóriás sportcipő áráért szert is tett a kölyökre már a következő nap.
Egy hétig volt is nagy öröm, rendben volt minden!
Az asszony kicsit duzzogott, hogy ez nem francia bulldog (nézte azt is, de 100 nál olcsóbban nem volt, majd hülye lesz…) de aztán megbékélt, mert az új kis barna kölyök tényleg kedves volt a gyerekkel!
Ugyanakkor bepisilt, leette a dohányzóasztalról a hambit és egy alkalommal épp az utolsó pillanatban sikerült elkapni, hogy az erkélyről ne ugorjon egy random járókelő nyakába. Az asszony is nyafogni kezdett, hogy sok vele a gond. Sétáltatni, reggel délben este, elengedni nem lehet, mert rohanna a világból ki, de húzza a pórázt, rángat, kényelmetlen na. A gyerekkel együtt ki se lehet vinni, egyik erre húz, másik arra, tisztára idegbe van az asszony. Másoknak olyan szépen megy a kutyájuk, ez meg ilyen hülye. Gondolkozott Janó, hogy mi legyen, nézegetett mindent a neten, még attól a kis fehér fogú csikánótól is megnézett 3 videót, de nem jött sehogy se a nyugodt energia. Aztán gondolt egy nagyot, és ilyen napközibe adta a kutyát, (miket már ki nem találnak) mert majd ott a többi kutya megtanítja viselkedni, asszony se morog, ha nincs otthon, mert csak tanítanak is neki majd ott valamit. Na de ez se sokáig vált be, mert már pár nap után jelezte a napköziben a lány, hogy aranyos aranyos, persze, de elég zora a többi kutyával már így 5 hónaposan is, sok a többieknek, kutyaiskolába kéne vinni (na persze, hogy még több lóvét húzzatok le) és ivartalanítani kellene esetleg.
Na ez betett!
Hogymiafasz????? Janó teljesen felháborodott! Hát a gondolat is már szörnyű, mintha a sajátját vágnák! BIZTOS NEM! Inkább akkor nem viszi többet, persze hogy zora, hát ez ilyen fajta, jó kis fogós, nem értenek hozzá, de pedig de fain kis kutya, jó kemény lesz, csak ne lenne ilyen hülye, hát pórázon menni se tud, mondjuk az még nem gond, mert legalább feszül a bicepsz, de elengedni se lehet, a nevét se tudja…ilyen flexin meg ő aztán ki nem röhögteti magát, meglátnák a srácok a terem ablakából, egy hétig szivatnák ezzel.
Így aztán teltek tovább a hónapok szépen, illetve dehogy szépen, éppenséggel egyre több problémával. A gyerekszeretettel továbbra sem volt baj, de a gyerek már félt, mert a kutya párszor lefejelte tiszta jóindulatból, a dohányzóasztalt ki kellett dobni, mert összekarcolódott, mikor ráugrott, és a séták lassa rémálommá váltak, pár konfliktus után a futtatóban is félrehúzódtak a többiek, kerülni kezdték, de így meg istennek se lehet elfárasztani, nyüszög állandóan, az asszony meg kijelentette, hogy elege van, és különben is ő francia bulldogot akart, megmondta! Janó töprengett erősen, és egyik este az erkélyen cigizés közben – hiába, ilyenkor születnek a legjobb ötletek, meg hát csak itt van nyugta is – beugrott a tuti megoldás: KERT!
Kertes ház kell neki, ott tud szaladgálni. Na hát ők persze nem költöznek el, most volt felujítás két éve, a gyönyörű beépített bútorok, meg a színváltó ledes álmennyezet, szíve szakadna érte, na de kell valaki, akinek van kertes háza, és oda lehetne neki adni. Keresgélt keresgélt, végül sikerült meggyőzni egy falusi rokont – arany szívű Lali bácsi, azt bármire rá lehet venni – az a szép csoki szín tetszett neki is, van is egy másik kutyája, kéne neki egy társ, hát kutyának kutya a barátja nem? Egy baj van, a másik kutya is kani. Csak nem ússzuk meg, ivartalanítás kell, különben nem vállalja a báttya azt mondja, ebben bezzeg bekeményített. Há tényleg, mintha enyémet vágnák, gondolta Janó, és még a gondolatba is belefacsarodott a …..szíve, de mit van mit tenni, asszony már tényleg az övét vágja le lassan, ha nem csinál valamit. Egye fene.
Drága volt a műtét, a kutya összesen nem került ennyibe, de nem baj, csak vigyék innen, gyerek se szereti már annyira.
Így aztán márciusban a szatfordsire terierr falura költözött, Janó pedig másnap vett egy francia bulldogot az asszonynak megkésett valentinra.

Lali a téliesített víkendház aprócska teraszán ülve egyik kezében a cigivel, másikban a telefonnal küzdve próbálta feltenni a lábát a szemközti kempingszékre, és közben követni szemmel az új barna jószágot, ahogy az épp aprólékosan, minden fűszálat megszagolva felfedezte a kertet. Nem volt biztos benne, hogy jó ötlet volt elfogadni, de már mindegy, itt van. Janó könyörgött nagyon, és hát végtére rendes gyerek, sokat segített, ennyit megtehet érte, meg nem is igen tud nemet mondani, meg is járta már sokszor emiatt. De hát úgyis akart másik kutyát, mert egy kutya nem kutya, ezek ilyen falkaállatok, azt hallotta, megbolondulnak egyedül. Meg hát itt van kert, persze hogy nem bírt vele Janó, második emeletre kutya, eleve lakásba ekkora jószág, micsoda baromság, kert kell ezeknek, itt majd szaladgálhat, ő aztán nem fogja bezárni! Janó adott volna vele ilyen szobakennelt, vagy mit, de el se fogadta, hát micsoda kínzás az, itt a nagy kert, van vagy 450 nm, bárhova mehet benne, ő nem olyan büdös paraszt, aki megköti, bezárja a kutyát! Janóka is jó dolgába nem tudja már mit vegyen. Kennel lakásba….
Csak hát mégis… ez ilyen sztaffordsir-pitbull, ezek közt azért van hamis, bár ez aranyosnak tűnik, és Janó ki is heréltette. Ebből nem engedett, csak így fogadta el, mert olvasta, hogy ezt kell, mert két kan az összeverekszik, de ha ki van herélve, akkor nem. És hát fizesse csak Janó, ő erre nem költ, az is elég szívesség, hogy befogadta. De így végre nincs már egyedül a másik kutya, eljátszanak a kertben, levan a gond, míg ő alszik napközben, rápihenve az éjszakai műszakra (azt jobban fizetik). Eteti is, ő aztán nem fogja sajnálni, annyit eszik amennyit akar, ott lesz egy nagy tálban egész nap előttük, nem sóher ő, hogy sajnálja egyiktől is! Itt jó dolga lesz, szeretni kell csak az állatot meg jól tartani, aztán akkor rendben lesz.
Egy napig rendben is volt minden.
Másnap statforsire nekiment a kiskutyának az étel fölött. Lali alig tudta lerugdosni róla, de szerencsére senkinek nem esett baja.
Akurvaéletbe!
Egy teljes napig járkált Lali idegesen, követte mindehová, figyelte őket, és bár a kiskutya láthatóan túltette magát a problémán, sőt inkább mintha a sztettford félt volna őtőle kicsit – kerülte a kiskutyát is, Lalit is – igazán nem bízott már ebben a harci kutyában, mégiscsak kijött a vére, pedig jutott volna elég étel mindkettőnek! Mem tudta mi legyen a megoldás. Arra is gondolt, hogy menhelyre viszi, de győzött a jó szíve, szemét ember aki sintérnek adja a kutyáját.
Jó hát annyi baj legyen, akkor esznek külön, aztán majd összeszoknak. Csak hát plusz gond ez is, morgott Lali, nem elég, hogy egész éjjel dolgozik, még napközben erre ügyelni. Mindegy jóvan.
Egy hétig rendben is volt minden.
Aztán a második héten a kert kerítése alacsonynak bizonyult, pedig nem ment össze, csak a startfordsire pitpul megtanulta átugrani. Lali ezt már komolyan nem értette. Itt az egész kert, sőt, még sétálni is lehetne. Már ha esze volna, mert a kiskutyának is minden reggel, mikor az éjszakai munkából megjött kinyitotta a kaput, hogy hadd menjen, de az 10 perc után hazajött, de ez a bitbul ez nem. Ez elmegy fél napokra, ha a kaput zárja akkor a kerítésen át lép le szinte azonnal, és a szomszédok nem hagyták aludni, folyton becsengettek, hogy zárja be a kutyát, pedig ő aludt volna, éjjel dolgozik, nappal alszik, azért is lett a két kutya, hogy ők szórakoztassák egymást, neki erre nincs ideje.
Nem lesz ez így jó, csak el kell ezt ajándékozni! Ilyen szép kutya, ingyen, kinek ne kéne, gondolta Lali, és kicsit sajnálta, mert amúgy kedves állat, de ez nem mehet így. Na majd holnap meghirdetem, nem kell elkapkodni, aludjunk rá egyet. Másnapra meg is gondolta: nem volt szíve hozzá. Szeret ő minden állatot, szereti még ezt is. Pedig a szomszédok már feljelentéssel fenyegetőztek, hiába mondta, hogy embert nem bánt, gyerekkel nőtt fel! Az utcában már féltek a sárga szemű harcikutyától, az ilyen bármire képes, ezek veszélyesek, hallották is, hogy illegális is tartani, nem véletlenül, már a feje is milyen gonosz kinézetű, gyilkosok ezek, be kéne tiltani.
Két hét múlva telefon verte fel legmélyebb álmából délután kettőkor. Elfelejtette kikapcsolni az isten verje meg! Morogva halkította le, nem nyomta ki, megsérteni nem mert senkit, ismeretlenül se, még azt se, akire mérges volt. Este aztán, miközben kereste a sztettfordpitet a kertben – hiába lapított – csak észrevette a rozoga kerítés mellett a szomszéd. Köszönés helyett egy cetlit nyomott mogorván a kezébe azzal, hogy egy nő járt itt délután, a kutyáját akarta visszaadni, azt mondta, a főútról szedte össze. MEGINT! – nyomta meg az öreg szemrehányóan az utolsó szót….
Na mit púposkodik ez a vén majom is, gondolta Lali, nem is itt laknak, egy hónapba ha kétszer jönnek a kertet piszkálni, aztán mégis zavarják a kutyák.
A cetlin ugyanaz a szám volt, ami hívta délután kétszer is.
Elöször az jutott eszébe, fel sem hívja, de aztán tárcsázott mert úgy kívánja a tisztesség – meg a nő már úgyis tudja hol lakik, hiszen volt itt – de magában azt gondolta, legjobb lenne, ha nem hozná vissza….
Hosszan beszélgetett a nővel, aki türelmesen magyarázott, de értetlen volt, nem fogta fel, hogy ő nem bír ezzel a kutyával, pedig mindent megtett, de ő dolgozó ember, ennyi telik, nincs ideje még sétáltatni, meg ilyenek, amiket javasolt, pedig állítólag ezzel foglalkozik, érthetné akkor.
Mindegy, azt mondta a nő, vigyáz rá, amíg nem talál új gazdát, pénzbe kerül ugyan, mert valami kutyapanziója van, ezzel foglalkozik, de nem baj, most tényleg meghirdeti már ingyenesre, pár nap és elviszik, olcsóbb, mint a kerítést megcsinálni.
Egy hétig nem is volt semmi baj.
Aztán egy hét után sem jelentkezett senki az ingyen kutyára, egy hívta, de verekedtetni ő nem adja, nem olyan ember ő. De egyszerűen nem értette hogy lehet, hogy egy ilyen különleges színű fiatal kutya nem kell senkinek, pedig teljesen ingyen van! A nő meg azt mondja, hónapok is eltelhetnek, mert tele van ilyen típusú kutyákkal minden menhely. De az nem ilyen szép színű egyik sem!
Na mindegy, akkor megcsináltatja inkább a kerítést, magasabbra. Nagyot sóhajtott. Már előre fájt a háta, hogy mekkora meló lesz…
Másnap felhívta a nő, hogy megtartaná a kutyát.
Elégedetten dőlt hátra a teraszon: végre egyszer már jól járt ő is! Megoldotta a problémát! Illetve nem teljesen, mert a kiskutya így egyedül maradt….
Elgondolkodva nyomta el a cigit, és már írta is a keresőbe: ingyen elvihető kutya

A történet alapja valós, sok kitalált részlettel,de a kitalált részeket feltételezi az, ahogy Petike hozzám került és amit akkor sikerült valóban megtudnom az előéletéről. A neveket megváltoztattam.