Minden fitnesz teremben  ismert tény, hogy januárban rekord mennyiségű bérletet adnak el, mert jönnek az “újévi fogadalmasok” Brit tudósok tudtommal még nem foglalkoztak azzal, hogy sokkal nehezebb e betartani bármit, amit mondjuk május negyedikén kezdett el valaki, mint amit január elsején, de mégis: egy új év kezdete sokaknak jelenti valami új, jó dologba fogás lehetőségét. Így van ez a kutyázásban is. A következő cikksorozat abban segít, hogy különböző kutyás tevékenységekbe, sportokba vagy szimplán a kutyanevelésbe hogyan kezdj bele, és hogyan kerüld el a leggyakoribb buktatókat, amik kudarchoz vezethetnek.

1. rész:

Jövőre futni /bringázni fogok a kutyámmal!

Kiváló ötlet, adja magát, hogy egy füst alatt a fogyási és a kutyával többet foglalkozási fogadalmat is kipipáljuk. Nézzük, hogyan érdemes nekivágni.

Ha mindketten kezdők vagytok:
Amennyiben nem csak a kutyás futás az újdonság, hanem egyáltalán a futás, vagy maga a sportolás is, akkor azt kell mondjam érdemes az alapokat kutya nélkül elsajátítani. A futás egyszerű mozgásformának tűnik, de igenis lehet rosszul csinálni, ilyenkor nem csak a hatásfok rosszabb, de a sérülések esélye is nő. Ha hatékonyan és jó kedvvel akarsz edzeni, muszáj lesz megtanulni, hogyan vegyél helyesen levegőt, milyen a megfelelő láb, kéz és testtartás. Eleinte ez egyedül is kihívás, és egy kutya sokat nehezít a helyzeten, ráadásul egy lendületesebb jószággal gyakran nagyobb tempót kényszerít magára az ember, mint ami megfelelő lenne, ez kimerüléshez, sérüléshez vezethet. Az első alkalmakkor, mikor tényleg a túlélés a cél, nem fogsz tudni figyelni a kutyára, elég lesz a levegő ki/levegő be orron szájon, nem zihálok lecke, önmagában is. Egy két hónapot érdemes adni ennek.

Bekötve futás:
Ez igazi sport, olyannyira, hogy külön neve van, ha ebbe kezdesz, canicrossozni fogsz (ha pedig biciklire szállsz, onnantól bikejöring) (Menő mi? Mennyivel jobb azt mondani, hogy canicrossozom, mint azt, hogy kimegyek futni a kutyával, de húz, mint a barom.) A canicross /bikejöring kutyás terepfutást/biciklizést jelent, és a dryland húzósportok családjába tartozik. Ilyenkor a kutya valóban húz téged, de legalábbis előtted fut (versenyeken legalább 95 % ban kötelezően), bekötve hámmal, szárral, övvel. Eredetileg arra szolgált ez, hogy a szánhúzó kutyákkal lehessen edzeni hó nélküli időszakokban is, de hamar önállósította magát, és népszerűvé vált azokban az országokban, ahol nincs értékelhető hómennyiség. Ha össze vagy kötve a kutyával, akkor mindenképp ezt javaslom, mert: kutyával eleve terepen illik futni /biciklizni, az aszfalt önmagában emberi futásra is egészen kitűnően alkalmatlan, de míg mi használhatunk mindenféle csoda csillapítós cipőt, a kutyának semmije sincs, így ugyanazoknak az izületi bántalmaknak van kitéve, nem beszélve a sózás/meleg vagy intenzív húzás esetén a dörzsölés okozta károkról. Tehát irány a terep. Ne spórold el a megfelelő felszerelést sem, nem véletlen a speciális hám, az öv és a rugalmas póráz. A megfelelő hám nem csak azért kell, hogy ne fojtogasd a kutyát, hanem abban is segít, hogy kényelmesen, hatásosabban húzzon az eb. A minimum elvárás egy Y hám, (ami Y alakban feszül meg a kutya mellkasán) de a legjobbak az erre kitalált hámok, Magyarországon ennek kiváló szakértője a https://musherdog.com/hu/ és a https://doggear.hu/ , itt megfelelő felszereléseket találhatsz több árkategóriában. A rugalmas póráz mindkettőtőknek, a megfelelően hordott öv, vagy beülő neked fontos. Egy nagyobb súlyú, lendületesen húzó, hirtelen meginduló kutya akár komoly deréksérülést okozhat, ha gagyi övet használsz, a kézben fogott póráz kényelmetlen, húzásra meg alkalmatlan és veszélyes. Rendes futáshoz kell mind a két kezed. Biciklizésnél SZIGORÚAN kötelező elem a távtartó (hogy ne akadjon a póráz a küllők közé), és a rugalmas szár, hám kombó (illetve a megfelelő állapotú, terepre való kerékpár és sisak, de ezt remélem mondanom sem kell)
Adj a saját felszerelésedre is! Nem a költekezés a cél (nem a f#szt:DDDD) de egy jó cipő, és – saját tapasztalat – egy jó nadrág, alap! Nincs idegesítőbb, mint mikor húzogatod a kinyúlt melegítőalsót ami elforog és lecsúszik futás közben. Tudom, az megy rád csak, de van futónaci felnőtt méretben is, és az erdőn mezőn úgyse nézi senki, hogy hogy áll.

Szabadon futás:
Magyarországon a Hajógyári sziget kivételével nemigen van olyan hely, ahol terepen legálisan futhatsz póráz nélkül. Elvileg mindenhol tilos, de hát illegális a marihuána, meg a gyorshajtás is, szóval erről ennyit:D Ha azt tanácsolnánk, hogy fuss szabadon a kutyáddal (de persze nem, mert illegális és mi soha….izé mindegy, szóval nem szabad, fúj fúj) akkor azt mondanánk, hogy csak olyan kutyával, aki atombiztosan behívható, és a közvetlen közeledben tudod tartani. (Van ilyen. De, van. Igen, vadról is képzeld. Igen, jóval kevesebben, mint amennyit valójában elengednek, és sok melót kell beletenni, de van. De. Van. Ha nem hiszed, akkor a tiéd nem ilyen, tehát ne engedd el valóban) Az “általában visszajön” kevés. Ha egy sima sétán küzdesz ezzel, akkor a futáskor még kevesebb figyelmed lesz rá, tehát még nehezebb dolgod lesz.

Ha a kutya teljesen kezdő:
Az edzettségi szintje valószínűleg akkor is üti a tiédet, és most épp meleg sincs, de fontos tudni, hogy a kutyák (az emberrel ellentétben) alapvetően nem a hosszú távú (több kilométeres) egyenletes tempójú megállás nélküli futásra lettek kitalálva. Igen tudom, mit csinálnak a szánhúzók északon, de az észak, magyarul hideg van, mint az állat. A kutyák hőszabályozó rendszere sokkal kevésbé hatékony, mint az emberé, így folyamatos futás esetén fajtától függően már 7-10 Celsius fok felett hűtésre (vizezés) lehet szükségük, és 15-20 fok felett pedig simán kaphatnak hőgutát, mert nem izzadnak, a lihegés pedig ehhez kevés. Így kiemelten fontos, hogy MELEGBEN NEM FUTUNK a kutyával, nyáron szigorúan kora hajnalban vagy késő este, és vízzel felszerelkezve. Bizonyos típusú (óriás testű, rövid orrú, nagyon szőrös, nagyon kötött izomzatú, vagy elhízott) kutyák sajnos hátrányban vannak, velük különösen óvatosan kell elkezdeni, ha a kutya nagyon kövér, akkor inkább kicsit fogyasztani, mielőtt belevágunk. (de hobbi szinten, megfelelően felépítve bármilyen kutya futhat: ilyenkor télen 3-5 kilométert szabadon még a lassan 9 éves német dogom is lekocog velem, jó hetente max kétszer, és csiga a tempóm is, de nem ma kezdte, és egy deka feleslege sincs….mármint neki:D) A mi éghajlatunk amúgy sem a klasszikus szánhúzóknak, hanem inkább a vizslaféléknek kedvez a futásra, a versenyzők is külön erre tenyésztett úgynevezett sled dogokkal indulnak leggyakrabban, ezek jellemzően vizsla-agár-szánhúzó keverékek.

Ne fuss sokat kezdő kutyával.
Nyilván ha te is kezdő vagy, te sem fogsz 5-10, sőt még 3 kilométert sem egyben futni, de igazából bekötött kutyával ennél többet nem is nagyon szabad, vagy be kell iktatni pihenőt. Nem véletlen, hogy a canicross versenyek leghosszabb távja is csak 7 kilométer. Fontos, hogy a kutya is megtanulja az egyenletes mozgást, beossza az erejét, ehhez elengedhetetlen a fokozatosság, még ha azt gondolod is, hogy a te kutyád aztán bármeddig bírná.

Ne fuss kölyök kutyával.
Az általános vélekedés, hogy 1 évesnél fiatalabb kutyával nem szabad bekötve menni, és szabadon is csak annyit, amennyit a kutya maga szívesen megy, ezt viszont nehéz megítélni, mert a kutya lelkesen követ minket, nagyon gyakran gyorsabban és messzebbre, mint magától tenné. Itt a hangsúly azon van, hogy folyamatosan. Ha most az az érzésed,hogy az egész nap meg nem álló 4 hónapos kutyád, mi a francért ne bírna 3 kilit lenyomni, lépj egyet hátra és nézd meg alaposan. A legelvetemültebb vizslakölyök is általában megáll egy egy nagy rohangászás után, esetleg lefekszik, pihen 1-2 percet, és úgy nyargal tovább. Ez egész más, mint folyamatosan tempóban haladni. Nagytestű kutyákra még jobban kell figyelni, a gyorsan növő csontok, izületek sérülékenyek, mozgáskoordinációjuk meg mint egy lavór vízé.

Képezd a kutyád.
Nem fogsz tudni futni (biciklizni pláne) neveletlen kutyával. Sajnos. Szabadon futásnál a behívás hibádzik ugye, és így logikusan adná magát a gondolat, hogy a pórázt eszetlenül tépő, ezért eddig csak szökőévben egyszer sétáltatott és akkor arcon pörgő Fifikével majd a canicross lesz a megoldás. Nos, nem. Hiába vagytok összekötve, létfontosságú érteni a kutyának a “lassan” és “állj” vezényszavakat, illetve azt, hogy előre húzzon, és ne a szélrózsa minden irányába egyszerre, rángatva nyolc különböző tempóban három másodpercen belül. A canicrosshoz a legmegfelelőbb arány az, ha a kutya testsúlya nagyjából a fele a futóénak, és már ekkora kutyánál is komoly következménye lehet ha elránt futás közben, ha egy súlyban vagytok akkor meg simán felszántja veled a terepet, a lelkesebbje hátranézni is akkor fog először, mikor már nincs arcod. Egy kicsi kutyánál szimplán csak baromi zavaró, ha össze vissza rángat, 5 méterenként megáll lepisilni valamit, vagy zeng tőle a határ. Biciklivel még kevésbé vicces, ha nem értetek egyet a húzás irányáról, vagy a melletted futás megfelelő oldaláról. Egy jól húzó kutya futásban akár egy percet is javít a kilométerenkénti tempódon, és megnyújtja a lépéshosszod, így eleve jobban kell figyelned, hogy hova hogyan érkezel, egy rántás sérülésveszélyes, de minimum nullára csökkenti a futás élvezeti értékét, utálni fogod pont ugyanúgy, ahogy a szimpla sétát. Kell, hogy a kutya kontroll alatt legyen, ebben egy jó suli fog tudni segíteni, és az sem igaz, hogy ha egy kutyának pórázfegyelme van, akkor majd nem fog húzni futáskor. Dehogynem. Utóbbinak a jele, hogy rárakom a hámot a kutyára és kiadom a vezényszót (go, vagy start vagy bármi) ekkor lehet húzni, amúgy nem. Ha következetesen betartod a szabályt, meg fogja érteni, ahogy a mantrailinges, az örző védő, vagy a vakvezető kutyák is tudják, hogy hámban mások a szabályok, mint anélkül.
Ha a kutya megismeri, megszereti a futást, nagyon lelkes lesz, ilyenkor még fontosabb, hogy kontroll alatt tudd tartani, izgatottságában ne csattogjon ki pl mellettetek elhaladó vagy szembe jövő kutyára, emberre. (versenyen kizárás jár érte) Ezt a kontrollt is meg kell alapozni, de még a közös futás előtt.

Használd ki a közösség támogatását.
Egyrészt jó ha az ember talál hasonló mentális problémával küzdőket, másrészt régi indián futó mondás, hogy ha nem posztoltad, meg sem történt. Facebookon méltán népszerű a “Kutyával futunk” csoport, https://www.facebook.com/groups/1571449813071798, ha versenyeznél is később, akkor pedig a Canicross-Bikejöring Dog scooter Hungary https://www.facebook.com/groups/1712372772394883
itt nagyon sok a hasznos tanács (csak könyörgöm olvasd el a csoportleírást és a jegyzeteket, ne tedd fel ugyanazokat a kérdéseket amiket előtted ezren), lelkesen visszajeleznek, ha a futásaidról posztolsz (nem úgy, mint az ismerőseid:D), sőt akár csatlakozhasz szervezett kirándulásokhoz, vagy találhatsz állandó futó partnereket.

Élvezd a tájat, csinálj szelfit, csodáld a kutyád! Ahhoz, hogy valami szokássá válhasson (vagy legyen erőd újra és újra elkezdeni:D) Fontos, hogy tudd élvezni az elejétől…na jó ez ordas nagy hazugság, az elején szenvedni fogsz:D, de tudd, ez nem tart örökké, és addig is: érezd át, mennyire menő, amit csinálsz, és milyen szép minden körülötted. A Relive nevű app a legjobb barátom lett, egy gombnyomással csinál a futásodból nagyon klassz, térképre vetített útvonalat, megjelenítve az útközben készült képeket. Jutalomértékű tud lenni:D

Ha most ezt elolvasva úgy látod, hogy jobb ha bele sem kezdesz, gondolj arra, hogy ezt egy új életformának szánod. Onnan nézve pedig mindegy, hogy előtte még időt kell szánni a kutya nevelésére, vagy az egyedül alapozásra. Pár hét vagy hónap nem számít, ha valamire utána örökre rászoksz nemigaz? És BÁRMI amit teszel az ügyért már kezdés. Jobb kezdés, mintha nekimész felkészületlenül és három alkalomig tartasz ki, mert rossz élmény ért.