A Klub - avagy tanulás “semmittevés” közben

Gyerekkoromban a hegedűtanárom mindig azt mondogatta: “nem az órán tanul meg az ember hegedülni, hanem gyakorláskor” Sajnos nagyon utáltam hegedülni, keveset gyakoroltam, ezért nem is tanultam meg, de ez a mondat később hasznosnak bizonyult. Immár kutyaoktatóként gyakran szembesülök azzal, hogy a gazdik a problémákat a pályán, iskolában töltött heti egy – két órában nem tudják megoldani (hogyan is tudnák), viszont az iskolán kívül gyakran nincs megfelelő helyszín, hogy rutint szerezzenek. Amit mi tanítunk, abban nagyon fontos az életszerűség. A DOG3 alapképzésében a pályamunka gyakorlatilag nincs jelen. Nem tanítunk ülni, feküdni, lábnál követni. Ennek több oka van. Az egyik, hogy igazán jól megtanítani ezeket pár hét alatt lehetetlen, ha valóban szeretné ezt használni a kutya-gazdi páros például egy sporthoz, akkor ez alapnak nem lenne jó, és amúgy meg csak a hangsúlyt veszi le a lényegről.(Visszatérő jelenet a parkban – és a rémálmaimban – hogy az örjöngve ugató, kiskutyára ugró, bunkón játszó, pórázt rángató kutyának mondogatja a gazdi, hogy lábhoz, meg ül.) Amilyen problémákkal igazán küzdenek a legtöbben, arra bizony nem jó az ülfekszik (még ha rendesen meg lenne tanítva, akkor se). Kiegyensúlyozott közös élethez, szabályok betartásához, figyelemhez, kutyákkal való jó kommunikációhoz, behíváshoz, laza pórázhoz nem létszükséglet, illetve ha valaki csak ebbe kapaszkodik, akkor – merész leszek – szinte káros. Tudom fokozni: egy közepes képességű kutyát ülni feküdni bármelyik közepes képességű gazdi is megtaníthat max 3 alkalom alatt, ha a fél kezét közben a s.ggébe dugja, akkor is. Ehhez nem kell tanfolyam, ott a youtube. Hogy ezt csinálja is meg bárhol bármikor, na az már feladat. Hogy amúgy tartsa be a szabályokat, lehessen vele társaságba menni, lehessen otthon hagyni, lehessen vele futni menni, ugatást hagyja abba ha kérik (sőt egyáltalán kiderüljön, hogy miért ugat) na, az. Az feladat. Olyan, amit gyakorolni kell. Csakhogy ez nehéz. Ülfeksziket könnyű otthon gyakorolni (és bárhol máshol is), arra viszont már jóval kevesebb az ideális helyszín, hogy a más kutyákkal való kommunikációt, idegen emberre adott reakciót, vagy behívást csiszoljunk. Leginkább azért, mert ezekhez a gyakorlásokhoz – főleg eleinte – többé kevésbé manipulálni kellene a környezetet is, ami azért nem egyszerű. A futtatóban a többi kutya – tisztelet a kivételnek – sokszor annyira sincs kontroll alatt, mint a…. mindegy, semennyire, és random szembejövő emberek se biztos örülnek, ha mosolyogva arra kérjük őket, ugyan segítsenek már kioldani a rájuk bizonytalanul morgó kiskutyánkat némi nyers máj segítségével.15-20 perc elég lesz aztán mehetnek is tovább, adunk törlőkendőt is no para. A kávézóból is elég hamar kinéznek, ha a kutya megugatja a pincért, csak mert nyújt felénk valamit. Pedig hát ezekkel kellene dolgozni… 
Mi – többek közt – erre találtuk ki a klubteraszt. Ez egy romkocsma és egy park keveréke a saját területünkön, csupa olyan elemmel, amit felhasználhatsz gyakorolni. Más kutyák, más gazdik, oktatók, oktatójelöltek, gyerekek, felnőttek jönnek mennek. Mindenkit ismerünk, és mindenki megkérhető segítségre, legyen az akár az hogy ad a kutyának néhány falatot, akár csak annyi, hogy egy lépést lép balra, amitől már kevésbé félelmetes. Bárkitől lehet kérni, hogy hívja be a kutyáját, ha sok, nem lesz belőle veszekedés, meg “dehátcsakjátszik”.
Van olyan, akinek egyszerűen csak annyi kell, hogy elhiggye: nem csinál balhét a kutyája, Más csak szeretné megtanulni mikor mit jelez, mi sok neki, mit kommunikál a többi kutyával. Ehhez nagy segítség egy kellemes hely, egy két óra, egy oktató vigyázó szeme, pár normális másik kutya és bónusznak mondjuk egy sör. A klubterasz ilyen. Itt az a feladat, hogy “legyél a kutyával”. Tudom, nem olyan egzakt, mint az ülfekszik, de ha igazából ennyit szeretnél elérni, akkor ezt is kellene gyakorolni, nem?
Mi nem fogunk kinézni, ha nem gyakorolsz a kutyával feladatokat, hanem csak feljössz a teraszra és “nem csinálsz semmit”, vagy csak nézed a kutyákat, miközben “beszélgetnek”. Az utóbbi igenis tanulás, az előbbit, meg mindannyian szeretjük, és nálunk legális is:)