Legyen-e kutyám gyerek mellett?
TESZT

Örök kérdés, és majdnem olyan megosztó, mint a foci vagy a nyilvános szoptatás, és véleménye persze mindenkinek van. Amiért én jogot formálok az enyémre: két gyerekem van, és négy saját kutyánk, 5 és 50 kiló között, plusz számtalan napközis, panziós, ideiglenes jön megy, él velünk hosszabban rövidebben. Szóval láttam már ezt azt:D Kezdjük a felhozatallal: A magyar a végletek embere, van itt is minden a témában, egyrészt az ősanyák a konteó hívő balatontagadó kismama csoportok legmélyebb bugyraiból, akik a (lapos) föld színéről eltörölnének mindent ami szőrös és VESZÉLYES!, A ló másik oldalán meg a kutya gyerek egy tálból reggelizős, egy ágyban alvós, egy pocsolyában fetrengős cukivideómegosztós dajkakutyás akciócsoport. Az egy másik cikk témája lesz, hogy a kutyás gyerekes videók nagy részétől lever a víz, mert a szülők sokszor rémületesen (hülyék) bátrak, a kutyák meg erőn felül türelmesek, de csak egy darabig….mindegy ez most, lépjünk egyet vissza, és vizsgáljuk meg a kérdést, kell e neked egyáltalán kutya, ha már van gyereked? A napokban több olyan poszttal találkoztam, amit elkeseredett állatmentő szervezetek, menhelyek vagy ideiglenes befogadók írtak, mikor már a többedik kutyát kapják vissza, mert nem működik a gyerekkel. Tévedés ne essék, sehol nem kényszerből lett kutyás az adott család, hanem néhány hónappal, héttel, nappal (!), órával (!!!!!) korábban saját akaratukból vitték haza a kutyát boldogan, és elméletileg örökbe… Most tekintsünk el megint csak attól a kétségbeejtő gondolattól, hogy milyen gyereknevelési skilljei lehetnek annak, aki órák/napok alatt felad egy megoldandó problémát, inkább nézzük, milyen szempontokat gondolhatott volna végig. Ha ez a cikk már csak egy kutyát/családot/menhelyet megment a rossz döntés következményeitől, nem írtam hiába.

TE (a felnőtt) akarsz e kutyát legalább valamennyire?

Igen: (ez a válasz azt jelenti, hogy tisztában vagy vele, hogy a kutya a te gondod lesz. A gyerekek 90 százalékának a kutya max 1-30 napig érdekes igazán, utána a feladatok nagy része a tied. Az anyagi része mindig a tiéd (ha a gyerek a zsebpénzét ajánlja fel, azt is te adod, csak szólok) A felelősség mindig a tiéd: ha a kutya kárt okoz, vagy baja esik, nem mondhatod hogy a gyereké, nem a gyerek dolga lesz a negyedmilliós állatorvosi számlát kifizetni, vagy betonalappal ellátott kerítést építeni.
Nem: akkor ez nem fog működni. Feszültség, veszekedés lesz, és a végén a kutya szívja meg. Mindig. Úgyhogy akkor inkább ne. A gyerek haragudni fog igen, de majd felnő, megérti, és majd akkor lesz kutyája és/vagy kikezeli a terapeutája.

Mekkora a legkisebb gyerek?

0-12 hónapos: van elég dolgod, ráérsz még az új kutyával.

1-2 éves: nem áll még annyira stabil lábakon, a kutya fel fogja lökni/arcon fogja nyalni/ki fogja venni a kezéből a kaját, legalább egyszer. Elviselhető ez a gondolat? Ha nem, akkor nem kell kutya nektek. Ha igen, akkor is lesz majd ezzel dolgod, a kutyát nevelni kell, lesznek hibák, kisebb balesetek, koszos ruha, némi sírás. Ez elkerülhetetlen. A játék része.

2-6 éves: azt hinnéd könnyebb, de nem, mert itt már a gyereket is nevelni kell. Bármennyire szeretik ezt sugallni a (idióta) cuki videók, a kutyának nem dolga mindent elviselni a gyerektől 24/7 ben, nem dolga mindent elviselni random szomszéd és vendég gyerekektől sem. Ezzel nem legalizálom a kutyaharapást, távolról sem, de ha szülőként nem veszed a fáradságot, hogy megértsd mit mond a kutya a gyerekednek, ne csodálkozz, ha egyszer csak úgy mondja, hogy már biztos mindenki értse. Ne hozd olyan helyzetbe a kutyát, hogy ne legyen más választása, mint az agresszió. Ez a te felelősséged szintén, és ott kezdődik, hogy megfelelő kutyát választasz, megfelelően szocializálod, neveled, és bizony neveled a gyerekedet is, hozol neki is szabályokat, igenis megtanítod őt tisztelni a kutyát. Ebben az életkorban tehát két fronton harcolsz. Tudod ezt vállalni? Ha nem, nem kell kutya, sajnálom.

6-12 éves: itt már nagyobb önállósága lehet a gyereknek, és komolyan is tud már foglalkozni a kutyával de továbbra is igényli az aktív jelenlétedet, és segítségedet. Minden nap!

12+ : a tapasztalat azt mutatja, hogy (kivételek vannak) de nagyon kevés gyerekre lehet még ilyen korában is teljesen kutyát bízni (erősen kutyafüggő is ld következő pont) illetve számolni kell azzal, hogy a kutya simán megéri a gyerek kollégiumba/külföldre/saját lakásba költözését, és az ezzel járó új élethelyzetet. Tudod ezt vállalni? Ha a kutyát te szeretnéd, akkor persze semmi gond, ha eddig jól nevelted, együttműködő és megértő lesz. (mármint a gyerek:DD)

Fél e a gyereked a kutyáktól?

Ezt viszonylag egyszerű kipróbálni, nem is értem, hogy embereknek miért okoz ez meglepetést, mikor hazavisznek egy kutyát? Nem lenne egyszerűbb kipróbálni valaki más kutyájával? Biztos, hogy van olyan ismerősöd, akinek van kutyája és a beleegyezésével le lehet ezt tesztelni. (Ha nincs, szólj, nagyon szívesen segítünk!) Ha a gyerek retteg, akkor eleinte rettegni fog attól a kutyától is, akit hazaviszel, nem segít, hogy az már a “tiétek”. Sokkal korrektebb a gyerekeddel, és a hazaviendő kutyával is, ha ezen legalább valamennyit dolgoztok előtte, vagy legalább rákészülsz a biztonságos szeparálásra és a fokozatos szoktatásra. Ez idő (nem órák, nem napok, nem hetek, hanem akár hónapok!) és energia. Ha ez nem megy, akkor nem kell kutya.

Tudod e, milyen kutyát viszel haza?

A kölyök kutya rombol, rág, bepisil, bekakil, és egyéb aljasságokra is képes. Ez alap tartozék, nem fajtafüggő, és nem a menhely, vagy a tenyésztő hibája. Nevelés, szerencse és idő kérdése, mikor múlik el. Ha ezt nem tudod megoldani, kivárni, akkor nem kell kutya.
A google egy pillanat alatt elmondja neked, hogy a kutyáknak általában hullik a szőre (okozhat allergiát), vannak fogai (okozhat karcolásokat), és ragadozó állat (meg tud ölni kisebb/nagyobb állatokat), vannak hangszálai (ugat). Ezek a te kutyádra is érvényesek lesznek.
Gyerekesként külön figyelmet igényel, hogy olyan fajtát / egyedet válassz, aki toleránsabb a gyerekekkel. Még ha jól neveltek is a porontyok, vannak kutyák, akik az előéletük, alap természetük miatt kevésbé alkalmasak, esetleg kifejezetten veszélyesek gyerekes családnak. Ha úgy hirdetnek gazdikereső kutyát, hogy gyerek mellé nem ajánlják, kérlek fogadd el, nem sértés, hanem mindkét fél érdekében hozott döntés ez, nem, nem lesz kivétel a te gyereked, és biztos fogsz majd hasonló kutyát találni, aki megfelelő. Összességében érdemesebb ilyenkor ideiglenes befogadótól (ahol akár gyerek is van) vagy tenyésztőtől választani kutyát, menhelyről, gyepiről gyerekre sose tesztelt felnőtt kutyát hazavinni lutri. Ha a kutya az ideiglenesnél tökéletesen működött gyerekkel, de nálad nem, akkor ezzel a szituációval neked van feladatod, mert nem valószínű, hogy a kutya romlott el. Lehet szakértő segítséget kérni a neveléshez, nem lehetetlen megoldani, akarni kell.

A fajtaválasztás is kőkeményen ide tartozik. Ha az teljesen természetes, hogy a szülő eldönti otthon, hogy a 4 éves gyerek miben menjen óvodába, mert jobban tudja hogy januárban nem lesz jó a szandál és a rövidnaci, akkor érthetetlen számomra, hogy kutyafajta kiválasztást hogy lehet kisgyerekre bízni. Nem hittem volna el én sem, ha nem magam tapasztalom: munkavonalas, rendőrkutya felmenőkkel bíró németjuhász ideiglenesemre volt olyan jelentkező, aki a 6 éves gyereknek szánta volna. (külön tragikomikus, hogy ez akkor derült ki, mikor ráírtam, mert a megbeszélt személyes találkozóra nem jött el. Kiderült miért: a gyereknek mégsem kell, ha nem hozhatják haza azonnal… WTF??????)
Szóval: kutyát te választasz, nem a gyerek. Hidd el, bármilyennek örülni fog úgyis, valahogy majd túléli, hogy nem PONTOSAN olyan, mint Scooby.

Tehát: képes vagy körültekintően, reálisan választani? Ha nem, nem kell kutya.

Van időd?

Igazi közhely, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen, de sajnos igaz. Ha akarsz kutyát, akarnod kell rá időt is. Minden nap. A gyerek idejével ne számolj, ld első pont. Neked a saját idődből kell sétára, foglalkozásra, extra takarításra időt szánni, naponta. Néha egészen váratlanul. Semmi nem tud olyan jól keresztülhúzni egy jól induló november közepi szerdai iskolába készülést 2 gyerekkel, mint egy jól elhelyezett híg fos a perzsaszőnyegen 7:20 kor. Nekem elhiheted. (perzsaszőnyegem mondjuk már nincs….)

Az idő kérdés így Covid idején különösen fontos: előbb utóbb csak vége lesz ennek a sz*rnak, nem lesz homeoffice (vagy kevesebb) nem lesz otthontanulás (remélem), a kutya viszont megmarad…

Próbáld ki, mától egy hónapig minden nap egy órát szánj olyasmire, amit eddig nem csináltál. Olvass, jógázz, aludj egy órával tovább, menj el edzeni, vagy csak bámulj a semmibe. Aztán képzeld el, hogy ehelyett fogsz majd kutyát sétáltatni/fürdetni/szőnyeget porszívózni, kutyával edzeni. Ha ez oké, akkor kell kutya. Ha nem oké, mert nem tudnál ezekről lemondani, vagy eleve meg sem tudtad csinálni, akkor nem lesz elég időd. (kedvelt – de gyakran téves – gondolat, hogy majd a kutyával ÉS a gyerekkel együtt fogsz foglalkozni, együtt jártok sétálni, kutyasuliba. Ez lehet igaz, de korlátozottan. Kicsi gyerek mellett azért nehéz, mert sokkal kevésbé tudsz alapozni a gyerek együttműködésére, és természetes, hogy sokkal jobban kötve vagy az ő igényeihez, de közben a kutyának is vannak, és ezt sokszor nehéz összehozni. (egyszerű példa: egy lakáskutya napi háromszori séta igénnyel és két lázas taknyos nyűgös ovis, januárban) A nagyobb gyereknek meg egyre több program, feladat, 10 éves kor fölött konstans világfájdalom fordulhat elő, ami nem kutyakompatibilis.

Tehát: van időd? Ha nincs, akkor….

Van helyed?

Ha az egész kertből csak egy 2X2 méteres kennel jut a kutyának forever, mert a többi helyen medence, homokozó, csúszdapark, angolkert és golfpálya van, akkor nem kell kutya. Nem kell mindenhova oda engedni (a medence pl még veszélyes is lehet, oda nem is ajánlott felügyelet nélkül – pont ahogy a gyerekeket sem), de kell legyen élhető helye, és ennek a család közelében kell lenni.
Elég nagy a lakás, hogy elférjen egy kutya? Ha nem, nem kell, ilyen egyszerű.
Autóba befér? Akkor is ha mind együtt utaztok? Buszra fel fogtok tudni szállni, lesz elég kezed? Vagy lesz lehetőséged külön csak a kutyát elvinni ha szükséges?

Van pénzed?

Tudom, kellemetlen, már már bunkó kérdés. De sajnos fontos. Azt mondják, egy gyerek felnevelése 25 M forint (és ez még csak a pia :DDDD). Egy gyerekes családban bármikor lehetnek meglepetésszerű extra költségek, akkor is ha alapvetően rendben mennek a dolgok. Ez a kutyázásra ugyanúgy igaz, a kettő pedig kíméletlenül összeadódik, színtiszta matek. Úgyhogy kérlek számolj! Etetés, oltás, felszerelés, egészségügyi ellátás, kármentesítés… Nem leszek közkedvelt, de Auréllal van egy versenyünk, hogy ki haragít magára több embert, és nyerésre áll, szóval ezt most leírom: épp elég baj, hogy a gyerekvállaláskor nem mérik fel az emberek az anyagi lehetőségeiket, legalább kutyával ne tetézzük már könyörgöm… És ez nem azt jelenti, hogy csak annak lehet kutyája, aki gazdag. Az én kutyáim sem a legdrágább kaját eszik (mi sem steaken és szuperfoodon élünk) nem a legdrágább felszerelésük van (én sem Gucciban járok), de alapvető dolgokat tudnom kell biztosítani a gyerekeknek és a kutyáknak is. Enélkül egyszerűen felelőtlenség. És most nem arról beszélek, aki nehéz helyzetbe kerül, bárkivel megeshet, és ember állat egyaránt megérdemli a segítséget ilyen helyzetben. Csak sokkal hatékonyabban lehetne segíteni rajtuk, ha nem menne el a pénz és energia azokra akik csak úgy belevágtak, aztán majd lesz valami….

A teszt kiértékelése rendkívül egyszerű: ha bármelyik kérdésre nem a válasz, akkor NEM a válasz. Sok bajtól kímélsz meg mindenkit.